ÖNMAGAD LEGJOBB VERZIÓJA - IDŐMENEDZSMENT PROJEKT (II. rész)

KÉSSEL-VILLÁVAL ENNI

A létezésemet sokáig úgy képzeltem el, mint egy sorsszerű csoda, ahol a negatív dolgok csak a filmem részei és a bukások nem miattam vannak, csak most szomorúbb rész van a sorozatban. Úgy kezeltem, hogy én is ültem a popcornnal a kezemben és néztem a saját filmem és néha elpityeregtem részeken, de biztos voltam benne, hogy a forgatókönyv írók valami szuper 'happy end'-et szántak nekem, szóval lecsuktam a laptopom és telt tovább az idő vakrepülésben. Majd alakul, gondoltam...Aztán újabb pofon és egy újabb gyomros, számtalan nem túl kedvező esemény után megkérdeztem magamtól, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy lesz majd itt tűzijátékos nagy bumm és happy end?

Gyorsan megsúgom: nem.

Ahogyan több helyen írtam, sokáig vártam a megmentőt. De nem jött. Sőt bármennyire próbált segíteni a környezetem (ha valaki felajánlotta, hogy segít bármiben, otthoni dolgokban, munkában stb), amíg nem tudja az ember mi egyáltalán a baja, mire van szüksége, úgy segíteni sem lehet rajta - ugyan azelőtt a sorozat előtt kötöttem ki újra és újra. Az volt a címe: "nekem nem jó."

Nekem ez így nem jó, nem érzem jól magam, hiába vannak látszólagos sikerek és eredmények, nem tudok neki örülni, nem tudok kikapcsolni, nem vagyok elégedett, még akkor sem ha épp kitakarítottam a fürdőt. Nem tudtam megélni az ünnepeket, nem tudtam örülni a születésnapomon, mert arra gondoltam másnap mennyi elintézni valóm lesz és nem tudtam elengedni magam egy nyaraláson, mert folyton azon rágódtam, hogy mi vár majd otthon rám, ami teendőket hátra hagytam.

Ha megcsinaltad az előző leckét; akkor már egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy ha valaha már éreztél hasonló negatív komfort érzetet, akkor örökre elfelejtsd. A képletet tálcán kínálom, a megoldás azonban Rajtad áll. Matek órán sem kellett kitalálni a pitagorasz tételt, neked a megoldást és az ahhoz vezető utat kellett elsőként megtanulni. Hiszen értjük, hogy x2 meg y2, de attól még ez kevés infó ahhoz, hogy kenyeret tudjunk venni a boltban és tegyük mindezt jó közérzettel. Emlékszel a négyjegyű függvény táblázatra? Ilyen kézikönyv most az, hogy újra és újra olvasol arról, hogy hogyan működnek ezek a dolgot. Nem kell fejben tartani, Te azt tarts fejben, hogy amíg nem megy rutinszerűen, elő tudd venni a saját forgatókönyved.

Ám ne szaladjunk ennyire előre, hiszen felmerülhet a kérdés, hogy 'most komolyan egy táblázattal az alkaromra tetoválva éljem az életem, hogy lássam mikor mit kell csinálnom?'

Megnyugtatlak, Magadra tetováltatni nem kell, ám addig, amíg nem a 100% biztos az alaprutinod, hogy fejből tudod mikor, mit csinálsz és meddig és miért, addig igen. Fogd meg a jegyzeteidet és extra mini lépésekben haladj: megnézed és ott szerepel: 'kaja'

Nagyjából egy ilyen beszélgetés zajlik majd le a fejedben: Ja igen, kaja idő, ilyenkor mit csinálok? Eszek. Miért eszek? Mert az adja az energiát a működésemhez. Mit eszek? Amit leírtam a heti tervezőmbe.

A másik, amivel meg tudlak nyugtatni, hogy nem kell életed végig jegyzetből élni az az, hogy megtanultál annó késsel villával enni? Meg. Ment elsőre? Nem. Sokat gyakoroltad? Igen. Kell most újra és újra gyakorolnod, esetleg YouTube videót nézni, hogy hogy kell? Nem, zsigerből jön.

Ez is így lesz, zsigerből jön.

Energia csoportosítás és a forgatókönyv kategóriák

Abban biztosan egyet értünk, hogy ahogyan az időnk véges, úgy az energiánk is. Nem fűrészelem tovább az idegeket a jólét = kaja + mozgás + pihenés képlettel, azonban egy dolgot még hozzá fűznék: amikor valaki nem napi rutinban gondolkozik és hátra lép kettőt, hogy heti tervet lásson, sőt tovább megyek, hátra lép hármat, négyet, hogy majd egy jó heti rutin után átlassa egy hónapját, akár egy évét - akkor meglátja azt, hogy a jól elosztott energia mindennek az alapja. Mondok egy példát: látsz egy motiváló videót az instán, 'a célodról', amit el akarsz érni. Eldobod a telefont, neki is állsz, jól is érzed magad az adott pillanatban, majd másnap még rosszabbul érzed magad. Miért? Mert kivette az energiádat. Ami akkor jó ötletnek tűnt, másnap -2-ről indítasz. Sokszor meglepődnek ha egy beszélgetés során valakiben felmerül az, hogy oké, neki áll egy céljának és azt mondom rá, hogy nagyon jó, hogy így elhatároztad magad, ütemezd be két hét múlva hétfőre. Általában ezt követi a "de miért? Én holnaptól fogom". Kettő dolog miatt: az egyik, hogy a motiváció semmit nem ér. Az egy olyan érzés, mint az orgazmus, jön és megy. Bármi kiváltja. Azonban a kitartás, a fegyelmezettség, az kell ahhoz, hogy bármi is legyen az ember célja, elérje. Elég fegyelmezettnek kell lenni ahhoz, hogy amikor majd azon az ominózus hétfőn reggel 8:00-kor jön az értesítés, hogy "edzés" vagy "kurzus online óra" vagy bármi egyéb, akkor motiváció nélkül (mert kicsi az esélye, hogy ugyan annyi motivációt fog érezni abban a pillatban az ember) neki álljon. A másik pedig az, hogy ha az energiát elvesszük azzal, hogy beleugrunk egy olyan dologba, ami nem volt az aznapba, a hétbe bele tervezve, akkor megint borul minden és azok az xA kategóriás teendők, amik kötelezőek ahhoz, hogy gördülékenyen menjen a nap, a hét tolódnak. (Ilyen teendők szoktak lenni pl. a fénykép album rendszerezés, mert lát valaki egy jó ötleted és neki áll, amitől két napig még nagyobb rumli lesz vagy a gardrób kiszeletálás, ami impluzív döntés eredménye ésatöbbiésatöbbi - ezek egy külön kategóriába tartoznak, sokakban felmerült kérdésként és az online konzultációkor fogunk is erről beszélni)

Mutatok egy egyszerű példát:

Alap esetben van egy "A" forgatókönyv, ami legyen olyan hetek, amikor nincs különösebb esemény. Akkor belefér 3 nap mozgás, fixen hétfőn, szerdán és pénteken. Azonban ha nem látom át, hogy az azt követő héten szombaton egy 10 fős családi vacsorát vállaltam, - ami valószínűleg nagy energia befektetést igényel (előtte, közben és utána - igen, utána, ezt is sokan elfelejtjük) -, akkor csúszik minden: érthetőbben, fontos, hogy lássuk mi következik - nem csak az adott héten. Ugyanis vagy nem edzek már pénteken és akkor amiatt zizgek, hogy nem edzettem vagy edzek, mert elfelejtettem időben kalkulálni ezzel a plusz eseménnyel és akkor nem marad energiám.

Jöjjön az én megoldásom:

Kategorizáltam, hogy milyen forgatókönyvek lehetségesek az én életemben, a heteimben:

- A kategóriás hét: nincs különös esemény, javarészt a megszokott kerékvágásban

- B kategóriás hét: plusz teendő, munka, gyerek megbetegszik, váratlan esemény ésatöbbi - ami prioritást élvez

- C kategóriás hét: ünnep, születésnap ésatöbbi

- D kategóriás hét: nyaralást megelőző hét (pro szint :) )

- E kategóriás hét: nyaralós hét, síelős hét ésatöbbi

(...)

Kitalálhatom a gondolatodat? 

"Jó, de honnan tudom, hogy meg fog betegedni a gyerek? 

vagy

 "Honnan tudom mikor megyek jövőre nyaralni?"

Nem tudod, pont ez benne a jó. Nem tudod, de bármikor amikor ilyen történik vagy közeledik, neked nincs más dolgod, mint elővenni a jegyzetedből a forgatókönyvet. Hiszen oké, beírtad hétfőn az "A kategóriás" hetet, minden szuper, ám kedden a gyerek belázasodik és borul minden, sík ideg vagy - ám ha van a jegyzetedben egy forgatókönyv arra, hogy ilyenkor hova pakolod el azokat az egyébként kötelező dolgokat, amiket meg kell csinálni vagy milyen kontaktokhoz nyúlsz, hogy kiket hívj segítségül, akkor annyi lesz a dolgod, hogy készítesz egy forró teát neki és ott ülsz mellette egy mesével. (Tudom, hogy mindenkinek más az élethelyzete, van, akinek nincs rokon, nincs lehetősége segítséget hívni, ilyen esetben nincs csoda, azonban az már alapból ad egy kapaszkodót, hogy van forgatókönyved és például nem akkor kell kitalálnod a szöveget, hogy beszólj a munkába, hogy mi történt, hanem bemásolsz egy automata szöveget, miszerinte “váratlan esemény történt az életemben, köszönöm megértésedet, amint alkalmam lesz jelentkezem. Pont. 

Vagy, amikor látod, hogy nyaralós, “E kategóriás” hét következik, akkor már előre beiktatod az abban szereplő teendőket (ellenőrizni az iratokat, naptejet venni, ésatöbbi), így nem a szombat hajnali indulás előtti estén vakarózik és feszül a család, hogy hol a fényképezőhöz a kábel. 

Tudom egyszerűnek tűnik elolvasva, aztán mégse. De ezért hoztam létre ezt a mini kurzust, hogy segítsünk és átlásd Te is és átlássa majd más is a környezetedben, akinek erről mesélsz.

Sok helyen írtam már arról, hogy ehhez ismernünk kell magunkat legalább annyira, hogy össze tudjuk szedni a gondolatainkat, hogy miket csinálunk, hány szülinap van, mennyi időt igényel egy karácsonyi készülés, mikor kezdjem el beírni a naptáramba, hogy kitaláljam a hálaadásra a vacsorát…megannyi példa. Ha először nem 100%-ig jegyzi le az ember, hanem csak 60%…az pont 60%-kal több, mint amilyen az ezt megelőző idő volt.

Kiegészítő gondolatként írom, hogy nőként (mert most a 6 kurzust végzőből 6 nő) azt is figyelembe kell vennünk, hogy a ciklusunk hogyan befolyásolja a heteket, hiszen lehet valaki nem tudatos e téren és lehet valaki teljen rápörögve ennek a követésére, az egy tény, hogy maga az életkor és maga a ciklus (és egyéb más körülmények, ami a női léthez kapcsolódik) befolyásolja az alap energia szintünket és ezáltal minden mást. 

Szintek

Amikor gyerekek voltunk annyi volt a dolgunk, hogy reggeltől estig játszunk, legózzunk, babázzunk, szétpakoljuk a dobozokat, beterítse a színes ceruza a földet. Nagyjából pár éves korunkig ezt valaki össze is szedte helyettünk. Aztán ahogy elkezdtünk felnőni, már volt vele teendő, mert megkért a szülő, hogy amivel játszottál, azt tedd vissza a helyére és pakold el magad után. Majd tinédzserként tovább bővült a terület és már a szobánk rendezettségéért is felelőssek voltunk, tovább megyek, egy idő után a házi munkából is ki kellett venni a részünket. Biztosan ismerős Nektek is ez a folyamat.

Most meg nem értjük sokszor, hogy mit keresünk itt a számlák, a befizetési emlékeztetők, az "anya, mi lesz a vacsora?", a vizsgaidőpontok, a leadási határidők között, igaz?

Ezt a részt úgy képzelem el az emberek életében, hogy vannak szintek és vannak szabályok. Jelen esetben iratlan szabályok, de mint ahogyan a mateknál is megvannak a szabályok, hogy ha összeadás vagy kivonás mellett szorozás vagy osztás szerepel, akkor először mindig a szorzást és az osztást kell elvégezni, utána pedig az összeadást és kivonást. - bocsi imádom ezt a mondatot.

Tehát a mi iratlan szabályunk az, hogy különöző szinteknek, értsd különböző élethelyzeteknek meg van a maga elvégzendő sorrendje. Hiszen nem mindegy, hogy mi a cél? Ha 24 évesen egyedülállóként azzal keres meg valaki, hogy karriert szeretne építeni, magából kihozni a legtöbbet, sportolni és ehhez szeretne egy hatékony heti tervezőt, akkor az online konzultáción telepakoljuk neki a heteit workshopokkal, amiken részt vesz, esténként javaslom neki, hogy foglalkozzon plusz egy órát a munkával és sportoljon heti öt alkalommal. Ám ha egy két gyermekes anyuka keres meg, akkor egészen más a helyzet.

Tehát Ti, aki most olvassátok mind más jelenlegi élethelyzetben vagytok - a számotokra megfelelő, a saját szintetekhez megfelelő heti tervezőn dolgozunk majd az online konzultáción.

Amikor valakivel beszélgetek az idejéről, a problémáiról, hogy hol csúszik el a dolog a legtöbb esetben kapásból találunk 2-3 olyan dolgot, amit lehetne delegálni, valamint ami nem élvez napi prioritást, azonban nehezen enged ezekből az ember, főként ha nincs is sorrend.

Ahogyan az előző részben arról írtam, hogy mi a jól(l)ét képlete, most hasonlóan felvázolnám, hogy számomra mi az én saját szintem képlete (tényleg csak egy példa, hogy átláthatóbb legyen)

Én egy két éves kisfiú anyukája vagyok, rajtam kívül a férjem van még a háztartásban és két kutya. Sikerorientált állatként addig, amíg nem született meg a kisfiam, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz egy napom, egy hetem a "karrier" nélkül. Eleinte rettentően zavart, hogy nem jutott időm a mozgásra, nálunk is állandóan csúszás volt, a mosás és a gardrób a gyengém - a gardrób azóta sem 100%-os, ám ezt is kifejtem, mikorra ütemezem. Amikor először megcsináltam magamon a heti tervezőt, akkor a következőket kellett belátnom:

Az első helyen a kisfiam áll, majd következem - vagy inkább párhuzamosan beírnám magamat, hiszen ha én nem vagyok jól, ő sem. (Nyilván ez korral majd változik, ez a jelenlegi állapot)

A második helyen muszáj, hogy a kapcsolat szerepeljen, mert ha elhanyagoljuk, általában akkor van az a szitu, hogy a tökéletesen kitakarított házban van egy nagy balhé - így ez lett a második.

(A harmadik és negyedik helyen jön minden más. Ez nem tegnapról mára alakult ki és nem is úgy működött, mint a karikacsapás, hiszen egyénileg és közösen is igényel odafigyelés és kitartást.)

Vissza a sorba: tehát a harmadik helyen - a mi szintünkön - jönnek a napi "muszáj" teendők és a napi "szükségem van rá" teendők pl. minden nap kipakolom és elindítom a mosogatógépet ám mosni két napot mosok (egy hétköznap és egy hétvégi nap) és egy amikor elpakolom a ruhát, mert ha többet vagy kevesebbet foglalkozom ezzel, elúszik. Viszont akkor tényleg betartom, hogy ahogy kivettem a gépből, elpakolom és arra a 20-30 percre (hetente 1x) csak azzal foglalkozom. A "szükségem van rá" teendők közé tudom sorolni az étkezést és a mozgást - mind a két dolognál beláttam, hogy a legfontosabb a következetesség: mire gondolok? Arra, hogy a legtöbben úgy képzelik el azt, amikor belevágnak egy ilyenbe, hogy minden nap A és B menü közül lehet választani és ekörül forog a világ, csak 100% organic food jöhet szóba…. Nem. Ez arról szól, hogy egész héten eheted akár ugyan azt a két kaját váltogatva (amiben benne van minden olyan tápanyag, amire szüksége van a szervezetednek), a szervezet nem fog sztárjkot indítani, hogy hétfőn csirke+rizs+zöldség, kedden pulyka+krumpli, szerdán megint csirke+rizs+zöldség , csütörtökön ismét pulyka+krumpli volt, sőt ha szendvicset ennénk egész héten sem történik az ég világon semmi…Azért viszont nagyon kiakad a szervezet, ha egy reggel lefőzött, majd 1-kor 'újramelegített kávé'tól várja valaki a csodát.

Képzeld el a beszélgetést, hogy valaki egy pohár étolajat öntene a diesel autójába és elviszi a szerelőhöz, hogy nem jó az autó.

"Mi a baj, hölgyem?"

"Nem megy az autó, nem jó."

A szerelő megnézi, majd közli, hogy "Jó az, ám lehet érdemes bele a megfelelő üzemanyagot, megfelelő mennyiségben tankolni, ugyanis porzik a tank."

Azért hoztam létre a heti tervező minikurzust, mert segíteni szeretnék. A feladat nem az, hogy mire az online konzultációhoz eljutunk Te egy tökéletes héttel állj elő. Sőt! Most a cél csak annyi, hogy minél több gondolat, minél több kérdés, minél több szembetűnő probléma felmerüljön Benned abban az egy hétben, amíg figyeled magadat.

Nagy lépés az, amikor az ember veszi a fáradtságot és saját magát egy lépéssel hátrébb kezdi el figyelni, hidd el, jó szegélykőre léptél fel, innen lehet igazán belátni a dolgokat!

Hamarosan találkozunk az online konzultáción!