The girl next door

30 pluszos, kétgyermekes anyuka vagyok — persze, hogy imádom a blogolást. 
Azokon az amerikai filmeken nőttünk fel, ahol a "szomszéd lány" egy titkos név mögé bújva írta ki magából a gondolatait, miközben senki nem tudta, ki van a sorok mögött.

Az én nevemet ismeritek, és nincs titkos személyazonosságom sem — de mégis hiányzott ez a forma.
Mert vannak témák a rendszerezésben, amikhez egyszerűen kevés egy 30 másodperces videó.

Kezdeném is egy kérdéssel: Belőled milyen érzést vált ki a "rendszerezés" szó?

Bármelyik is legyen, írd fel, vagy jegyezd meg, a második bejegyzésem végére érteni fogod, hogy miért azt érzel, amit.

Hello újra,

Anyák napján osztottam meg a social felületeken, hogy ismét blogolásra adom a fejem, hiszen 2012 óta szinte folyamatosan vezettem a tapasztalataimat, gondolataimat, meglátásaimat egy-egy platformon, ami baromi sokat segített a saját önismeretem útján is - ám az utóbbi 2-3 évben elmaradt vagy csak egy-egy jelesebb nyitás/zárás eseményt foglaltam össze benne.

Hogy felzárkózzak hol is kezdődött az én rendszerezésem útja, vissza olvastam a szüléstörténetemet, az elsőt és a másodikat is. Mit mondjak… tényleg ott kezdődött az egész:

Sokaknak az "anyasággal kezdődött" mondatok csak sablon... ha ezt olvassák az emberek átsiklanak felette. Azonban én is a saját bőrömön keresztül tapasztalom, hogy ott akkor megváltozott valami: pontosabban minden, hiszen az addigi életemnek vége lett és kezdődött egy új, ahol sem az ösvény nem volt kitapsva, de még a villanykapcsolókat is tapogatva kellett megkeresnem.

A 2021 előtti Dorka egy burokban élt, így tudnám jellemezni az előtte levő időszakot, hiszen a korábbi huszon x évem megélései és az önismereti témában a tudásom hiánya ezt kívánta. Hiába jártam évekig pszichológushoz, a problémám nem oldódott meg, a napjaim ugyan úgy teltek: utólag tudom, hogy ezt túlélő üzemmódnak hívják.

Majd azon a nyáron megszületett a kisfiam, anyává váltam és azon a hajnalon, amikor egyedül voltam a kórház zuhanyzójában órákon át a forró víz alatt megváltoztam: életemben először ott találkoztam isten igazából olyan helyzettel, ami kimozdított a komfort zónámból. Aztán persze a hormonok is közre játszottak utána, de az első leckém a szülést követően a határmeghúzás volt. Előtte borzalmas voltam benne: rendre igent mondtam olyan dolgokra, amikre belül sztrájkolt a rendszer, hogy nem akarja. Úgy viselkedtem sokszor, ahogy a nagyközönség megkívánta, hiába éreztem teljesen testidegennek stb stb… a határmeghúzás szerencsére már sok embernek egy megugrott lecke, azonban akire még jellemző az imént említett pár tulajdonság: kötelező utánajárni, életmentő.

A szépen rendbe tett fiókok korábban is a védjegyeim voltak, akár a social media felületeimet nézem, akár ismerősök, barátok jártak nálunk, csodálattal nézék a konyhát, a fürdőt és a házunk többi látható részeit...

Igen ám, de nekem is volt egy (vagy több) kupiszobám. Kint és bent is. A gardróbom rendszeresen úgy nézett ki, mintha atomtámadás érte volna, a kismosott ruha soha, de soha nem került be a szekrénybe, általában a mosott kosárból öltöztünk, és bent a fejemben is voltak részek, amik rendre ugyan olyan mély pöcegödörré váltak, mint pár "nagytakarítás" próbálkozást megelőzően.

Próbáltam mindent…rendbe raktam de újra és újra - szinte ugyan azok a területek - elestek.

Lévén, hogy már anyuka voltam, volt annyi lélekjelenlétem, hogy érezzem, hogy ez nem jó. Sőt. Változást igényel. Több oldalról probáltam megközelíteni a problémákat, ám -dobpergés- újra vissza tértek…a kupis gardrób, a Norkás döntések… (Norka a negatív alteregom, ha úgy tetszik :D) Viszont egy dolog megváltozott: az időm, pontosabban annak értéke. 
Hiszen előtte el lehetett szöszmötölni a ruhákkal is, meg a döntéseim utáni belső sikálással… ám egy újszülöttel (és később is bármelyik korszakban) a 24 óra magamra és ezekre a dolgokra leredukálódott úgy 90%-al.

Hello Ordine, 

Ekkor jött először képbe az Ordine és a HETI TERVEZŐ. Bár az első verzió is már nagyon sokat segített és minőségileg változtatott a napjainkon, hiszen adott egy olyan keretet és kapaszkodót, ami által az étkezés, a mozgás, az én idő, és a közös minőségi idő újra értelmet nyert - ám szembe kellett, hogy nézzek azzal a ténnyel, hogy a kupis gardrób és a fejemben levő kupiszoba továbbra is ott van.

Amióta két kisgyermekes anyuka vagyok határt húzni 99%-ban tökéletesen tudok...
Kivéve, ha regresszióba kerülök: Ez történt 2025 őszén is, amikor az élet bedobott egy lehetőség/teszt... nevezzük bárminek…olyan dolgot, amire az egómtól vezérelve képtelen voltam nemet mondani. 2 kisgyerek, 2. építkezés, mindemellett párkapcsolat, és némi túléléshez szükséges én idő képlettel - igen mondtam egy olyan munka lehetőségre (az Ordine csapattal), ami ha reálisan nézem a 168 órámban 0,2 órára fért volna bele, ehhez képest minimum 40-et igényelt volna. Van ez a: 0,2 bizony nem egyelő 40 sztori. 

Adtam neki egy hónapot, hogy meglátom, hogy megy: képzeljétek ment. Igaz, hogy a 4. hét végére lényegében a belemet húztam és mentálisan, fizikálisan, érzelmileg és úgy mindenhogy a béka segge alá kerültem. A 4. hét végén végül közös megállapodással nem folytattuk tovább a projektet. De választ kaptam - szóval végülis win-win, gondoltam ekkor, majd később kiderült, hogy nem teljesen:

Merthogy megváltozott valami. Ekkor még nem tudtam, hogy mi, ma már tudom, hogy az idegrendszerem állapota. Kimerültem.

Rendre feszült voltam, szembe mentem az elveimmel, nem úgy reagáltam a környezetemre, mint előtte és úgy összességében úgy voltam magammal, hogy menjek már a francba.
Nem értettem, hogy mi történik. Ismerem a ciklusom, jól kajálok, mozgok, minőségi időt töltök a gyerekekkel, viszonylag elegendő időnk van egymásra a férjemmel, már beköltöztünk az otthonunkba…akkor mégis mi a baj?

Hello it girl, 

Manapság trendi témák a dopamin, az adhd, social media káros hatásai stb - ám mindig úgy voltam ezzel, hogy ugyan már, én 2012 óta vezetek 2 márkát, azoknak kizárólagosan a social felületeit, értem, hogy másokra hatnak ezek, de szerencsére rám nem…vágtam a videót, miután elaludtak a fiaim, írtam a szövegeket, miközben főztem, checkoltam az e-maileket az edzés előtt és után, de nem - rám szerencsére nem hatnak ezek a "trendi" problémák.

Lelövöm a poént: oh dehogynem.

Már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt az a pont tél végén, amikor felkapcsolt egy villanykörte bent: én folyamatosan készenlétben vagyok.

Heti tervezőről osztom az észt és tartok konzultációt, ahol az első kérdésem, hogy ki mennyit telefonozik, görget és magamról azt sem tudom, hogy pontosan mennyit csinálom ezt. Sőt eszembe jutott, hogy arról is kiselőadást tartok, hogy a heti tervezőt minden új élethelyzetben/hez meg kell csinálni, én pedig immáron 2 gyerkemes anyukaként próbálok lavírozni azzal, amit annó 2021-ben megcsináltam…

Na ekkor jött a pont, hogy magamon is megcsináltam a HETI TERVEZŐT…ami közben két olyan fontos rész jött be, ami nélkül talán már nem is lenne kerek egész az egész program.

Hello Digital Zone, 

Telefonoztam nonstop… "munka" címen. Megnyugtattam magam, hogy oké, de ez a videó a munkához kell, ezt MOST kell feltölteni, mert most nézik az emberek, ez a téma aznap aktuális, így muszáj vele foglalkozni és rájöttem, hogy FOLYAMATOSAN készenlétben tartottam az agyamat. És mindemellett a környezetemét, hiszen oké, hogy elaludt a kisfiam, de utána a szobájában az első dolgom volt elővenni és folytatni a videó vágást… azóta utána néztem, hogy a kék fényben milyen felnőni…don't do it - de ez majd egy külön téma.

Az első lépés az volt, hogy azonnal tudtam, hogy a telefont le kell tennem. És nem is gondoltam, hogy a telefon letétele nem csak a látszólagos probémákat oldja majd meg, hanem olyan kiskapukhoz is elvezet, amit 12-15 év alatt benőtt a sövény és nem is láttam, hogy létezik és mérgezik a napjaimat.

Szóval: nálam a DIGITAL DETOX nem vált be. 3-5-7 nap telefon nélkül csak nagyobb feszültséget generált benne, hiszen alig vártam, hogy leteljen, és újra a régi kerékvágásba vissza cseppenve folytassam az az előtti rutinom. Letöröltem néhány appot, meg telefonszámot "detox" gyanánt, mindenki örül, mehet tovább a buli - gondoltam.

Tudtam, hogy ez ide kevés lesz.
Leírtam, hogy mi zavar:

• Zavart, hogy nonstop a kezemben van a telefon
• Hogy annyit látnak a gyerekeim, hogy "dolgozom" címszóval valamit csinálok
• Hogy főzés közben állandóan belemerülök valamibe, mert látok valami újat
• Hogy inspiráció gyanánt szétcseszi a fejem a Pinterest, mert minden alkalommal 20 másik ötletet mentek le és sosem érek a végére

3 dologban hiszek Istenen kívül: idő, pénz és energia. Gyorsan fel is skicceltem a 3 osztlopot +/- sorokkal és vázoltam: mennyi időt ad/vesz el, mennyi pénzt hoz/visz el, mennyi energiát ad/vesz el

Majd azt is leírtam, hogy képzelem el magam ideálisan: milyen az az itgirl, akit annó elképzeltem, aki jelen vagyok a játszó szobában, ott van fejben az udvaron, a sétáknál, a főzésnél, az edzésen… és nem lóg egy telefon a kezében

Ezek szépen ki is rajzolták, hogy oké, magyarul a dolgozó szobán kívül sehol nem akarom használni a telefont. Majd bevillant az ötlet: nem időkorlátra, hely korlátra van szükségem. Ott tudom limitálni az időt: ha egy órát adok magamnak (vagy adnak a fiúk) a dolgozóban, akkor ott van telefon, ott van a gép. Hogy az egy órát mivel töltöm, az én dolgom és én dönthetem el: görgetek vagy produktívan haladok.

A telefonozás témát rövidre zárva: WOW!!!
A Digital Zone egy lifehack lett nálunk. Azóta lényegében felértékelődött az 1-1 óra a dolgozóban, az ember már nem akarja görgetése pazarolni azt az időt. Ha inspirációs órát tartok, csak arra koncentrálok, ha munka van, csak arra fókuszálok, ha to do lista pipálás van, akkor pedig arra. Egyszerre EGY dolog. Nincs multitasking, nincs csak belenézek ebbe, nincs közben podcast. (Ezeket mind programként jegyzem már azóta: mikor mit hol fogok meghallgatni, pl cardio közben, vezetés közben, bevásárlás közben - pro szint: már nem hallgat meg minden félét az ember, hiszen limitált időben limitált tartalom fér bele)

Na de itt jött a kulcs: Az egy dolog, hogy sokkal produktívabb és fókuszáltabb lettem, valamint teljesen jelen voltam a napjainkban, minőségi időt töltöttem a gyerekekkel és lényegében nullára redukálódott részemről az a reakció, ami nem megfelelő (pl sürgetés, hangos válaszreakció stb) - de a legfontosabb, hogy konkrétan kitisztult a tudatom: megszűntek azok a tüneteim, amik megjelentek: feledékenység, szétszórtság, elkezdek egy tevékenységet és 3 másikkal folytatom és mindemelett lett újra energiám foglalkozni a valódi félbe maradt külső és belső feladatokkal.

Ugye nem felejtettétek el, hogy a gardróbom és a fejemben levő egy szoba még mindig kupis??

Viszont, a Digital Zone nem pakolta össze helyettem :( Azonban, akár hányszor elsétáltam a gardróbom előtt azt mondtam magamban, hogy elcsíplek, hogy hol bújsz meg - gondolva itt az alap kiinduló problémára.
A következő részben ezzel folytatom...mert hogy úgy tűnik meg van :) 

Dorka