Heti tervező - második rész
Késsel-villával enni
Sokáig úgy éltem az életemet, mintha csak nézője lennék a saját filmemnek. Azt hittem, a nehéz részek csak átmeneti jelenetek, és majd egyszer magától megérkezik a "happy end". Aztán egy idő után rájöttem, hogy amíg nem értem, mire van szükségem valójában és miért nem érzem jól magam, addig senki nem tud igazán segíteni rajtam.
Hiába voltak sikerek, kipipált feladatok vagy kitakarított terek, közben mégsem éreztem elégedettséget. Nem tudtam igazán kikapcsolni, jelen lenni vagy megélni a pillanatokat, mert folyamatosan a következő teendőn járt az agyam.
A legnagyobb felismerésem az volt, hogy a jól(l)ét nem motiváció kérdése, hanem rendszeré és rutiné. Ahogy gyerekként megtanultunk késsel-villával enni, ugyanúgy lehet megtanulni azt is, hogyan működjünk stabilabban a hétköznapokban. Eleinte tudatos figyelem kell hozzá, később viszont zsigerből jön.
Abban biztosan egyet értünk, hogy ahogyan az időnk véges, úgy az energiánk is. És amikor valaki nem csak napi szinten próbál túlélni, hanem hátrébb lép kettőt-hármat, hogy átlássa a hetét, a hónapját vagy akár az egész működését, akkor kezdi igazán megérteni, hogy minden alapja az energia megfelelő elosztása.
Sokszor látunk egy motiváló videót, hirtelen megjön a lendület, eldobjuk a telefont és azonnal bele akarunk ugrani valami újba. Abban a pillanatban ez jó érzés, másnap mégis sokszor teljesen lemerülünk. Nem azért, mert rossz volt a cél, hanem mert az adott dolog nem volt beépítve a rendszerünkbe. Ami este még inspiráló ötletnek tűnt, másnapra mínusz energiából indítja a napot.
Éppen ezért szoktam azt mondani: ne holnaptól kezdd, hanem ütemezd be. Mert a motiváció önmagában semmit nem ér — jön és megy, bármilyen érzés vagy videó kiválthatja. Ami valóban működteti a változást, az az elhatározás, a fegyelem és a következetesség. Az, amikor motiváció nélkül is megcsinálod azt, amit előre elterveztél.
A másik fontos dolog, hogy amikor impulzívan beleugrunk valamibe, gyakran pont azok a stabil alapok borulnak fel, amik gördülékenyen működtetik a napjainkat. Ilyen például, amikor valaki este 9-kor hirtelen nekiáll gardróbot szelektálni vagy fotóalbumot rendszerezni, mert látott egy inspiráló videót — aztán két napig még nagyobb káosz lesz körülötte. Nem maga a cél a probléma, hanem az időzítés és az energia elosztása.
A jól működő rendszer nem attól stabil, hogy minden nap tökéletes, hanem attól, hogy tudod, mire mennyi energiád van, és mi fér bele valóban az adott életszakaszodba.
Mutatok egy egyszerű példát:
Alap esetben van egy "A" forgatókönyv, ami legyen olyan hetek, amikor nincs különösebb esemény. Akkor belefér 3 nap mozgás, fixen hétfőn, szerdán és pénteken. Azonban ha nem látom át, hogy az azt követő héten szombaton egy 10 fős családi vacsorát vállaltam, - ami valószínűleg nagy energia befektetést igényel (előtte, közben és utána - igen, utána, ezt is sokan elfelejtjük) -, akkor csúszik minden: érthetőbben, fontos, hogy lássuk mi következik - nem csak az adott héten. Ugyanis vagy nem edzek már pénteken és akkor amiatt zizgek, hogy nem edzettem vagy edzek, mert elfelejtettem időben kalkulálni ezzel a plusz eseménnyel és akkor nem marad energiám.
Jöjjön az én megoldásom:
Kategorizáltam, hogy milyen forgatókönyvek lehetségesek az én életemben, a heteimben:
- A kategóriás hét: nincs különös esemény, javarészt a megszokott kerékvágásban
- B kategóriás hét: plusz teendő, munka, gyerek megbetegszik, váratlan esemény ésatöbbi - ami prioritást élvez
- C kategóriás hét: ünnep, születésnap ésatöbbi
- D kategóriás hét: nyaralást megelőző hét (pro szint :) )
- E kategóriás hét: nyaralós hét, síelős hét ésatöbbi
(...)
Kitalálhatom a gondolatodat?
"Jó, de honnan tudom, hogy meg fog betegedni a gyerek?
vagy
"Honnan tudom mikor megyek jövőre nyaralni?"
Nem tudod, pont ez benne a jó. Nem tudod, de bármikor amikor ilyen történik vagy közeledik, neked nincs más dolgod, mint elővenni a jegyzetedből a forgatókönyvet. Hiszen oké, beírtad hétfőn az "A kategóriás" hetet, minden szuper, ám kedden a gyerek belázasodik és borul minden, sík ideg vagy - ám ha van a jegyzetedben egy forgatókönyv arra, hogy ilyenkor hova pakolod el azokat az egyébként kötelező dolgokat, amiket meg kell csinálni vagy milyen kontaktokhoz nyúlsz, hogy kiket hívj segítségül, akkor annyi lesz a dolgod, hogy készítesz egy forró teát neki és ott ülsz mellette egy mesével. (Tudom, hogy mindenkinek más az élethelyzete, van, akinek nincs rokon, nincs lehetősége segítséget hívni, ilyen esetben nincs csoda, azonban az már alapból ad egy kapaszkodót, hogy van forgatókönyved és például nem akkor kell kitalálnod a szöveget, hogy beszólj a munkába, hogy mi történt, hanem bemásolsz egy automata szöveget, miszerinte “váratlan esemény történt az életemben, köszönöm megértésedet, amint alkalmam lesz jelentkezem. Pont.
Vagy, amikor látod, hogy nyaralós, “E kategóriás” hét következik, akkor már előre beiktatod az abban szereplő teendőket (ellenőrizni az iratokat, naptejet venni, ésatöbbi), így nem a szombat hajnali indulás előtti estén vakarózik és feszül a család, hogy hol a fényképezőhöz a kábel.
Tudom egyszerűnek tűnik elolvasva, aztán mégse. De ezért hoztam létre ezt a mini kurzust, hogy segítsünk és átlásd Te is és átlássa majd más is a környezetedben, akinek erről mesélsz.
Sok helyen írtam már arról, hogy ehhez ismernünk kell magunkat legalább annyira, hogy össze tudjuk szedni a gondolatainkat, hogy miket csinálunk, hány szülinap van, mennyi időt igényel egy karácsonyi készülés, mikor kezdjem el beírni a naptáramba, hogy kitaláljam a hálaadásra a vacsorát…megannyi példa. Ha először nem 100%-ig jegyzi le az ember, hanem csak 60%…az pont 60%-kal több, mint amilyen az ezt megelőző idő volt.
Kiegészítő gondolatként írom, hogy nőként (mert most a 6 kurzust végzőből 6 nő) azt is figyelembe kell vennünk, hogy a ciklusunk hogyan befolyásolja a heteket, hiszen lehet valaki nem tudatos e téren és lehet valaki teljen rápörögve ennek a követésére, az egy tény, hogy maga az életkor és maga a ciklus (és egyéb más körülmények, ami a női léthez kapcsolódik) befolyásolja az alap energia szintünket és ezáltal minden mást.
Gyerekként annyi volt a dolgunk, hogy játsszunk, aztán idővel megtanultuk, hogy magunk után is el kell pakolni. Később már a saját szobánkért, majd a háztartás egy részéért is felelősek lettünk — ma pedig sokszor ott állunk a számlák, határidők és a "mi lesz a vacsora?" között, és nem értjük, hogyan lett ennyi minden a vállunkon.
Szerintem az élet különböző szintekből áll, és minden szintnek megvan a maga sorrendje és prioritása. Nem lehet ugyanazt elvárni egy egyedülálló, karrierépítő embertől, mint egy kétgyermekes anyukától — ezért nincs univerzális heti tervező sem.
A legtöbb embernél gyorsan kiderül, hogy túl sok olyan dolgot próbál napi szinten megtartani, ami valójában nem prioritás vagy delegálható lenne. Nálam például először a gyermekem és a saját jól(l)étem került előre, utána a párkapcsolat, és csak ezután jöttek a napi teendők.
A legnagyobb felismerésem az volt, hogy nem a tökéletesség működteti a rendszert, hanem a következetesség. Nem kell minden nap tökéletesnek lennie — elég, ha van egy működő sorrend, ami igazodik az aktuális életszintünkhöz.
Képzeld el a beszélgetést, hogy valaki egy pohár étolajat öntene a diesel autójába és elviszi a szerelőhöz, hogy nem jó az autó.
"Mi a baj, hölgyem?"
"Nem megy az autó, nem jó."
A szerelő megnézi, majd közli, hogy "Az autó működne, ám érdemes bele a megfelelő üzemanyagot, megfelelő mennyiségben tankolni, ugyanis porzik a tank."
Azért hoztam létre a heti tervező minikurzust, mert segíteni szeretnék.
A feladat nem az, hogy mire a Workbookhoz és online konzultációhoz eljutunk Te egy tökéletes héttel állj elő. Sőt!
Most a cél csak annyi, hogy minél több gondolat, minél több kérdés, minél több szembetűnő probléma felmerüljön Benned abban az egy hétben, amíg figyeled magadat.