Heti Tervező - első rész

A képlet elmélet

Nem vagyok oktató típus, valamint távol áll tőlem, hogy kéretlen tanácsokkal bombázzak bárkit. Az elmúlt pár évben a kommunikációm arra épül, hogy a saját szemüvegemen keresztül mutatom be a gondolataimat, azokat az elméletek, amiket át szeretnék adni valakinek. Így most sem lesz ez másképp, elmesélem Neked az én történetemet, hogyan építettem fel a heti tervezőt, valamint hogyan tudom ezáltal kihozni magamból a legjobb verziót.

Nem szerettem iskolába járni. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy nem férek bele abba a rendszerbe, ami ott van. Túl hangos voltam, amikor csendben kellett lenni és nem volt mondanivalóm, amikor kérdeztek. Piercing volt az orromban, havonta más színű volt a hajam és rocktáncházba jártam hétvégente a legjobb barátnőimmel. A gimi vége felé - amikor választani kellett, hogy ki hova megy tovább tanulni - tűnt fel először, hogy mennyire nyomtasztó az az érzés, amit próbálnak átadni: egy selejt vagy, ha nem vesznek fel bármilyen főiskolára vagy egyetemre vagy esetleg nem vagy még biztos abban 18 évesen, hogy mi akarsz lenni innentől úgy' életed végéig.
Azt soha senki nem merte ott felvállalni, hogy azon kívül, hogy x évig tanulsz valahol, hogy legyél valakinek az alkalmazottja 40 évig, valamint azért tanulsz, hogy utána egy munkában ugyan azt csinálhatod minden nap reggeltől estig.
Bármennyire kerestem a Forbes “legleg" vállalkozók listájában a gazdálkodási és menedzsment tanáraim nevét, nem találtam. De tovább megyek, nekem 20 évesen több vállalkozásom volt, mint az összes vállalkozást oktató tanáromnak a főiskolán. Pont egy. És az egy több, mint a nulla.

Azt, hogy ki vagy és mi az élet - ezt a leckét nem adják át ezüst tálcán az iskolában, sőt összességében a rendszereikbe jó lenne, ha Te nem is gondolnál ebbe bele. Hiszen hány sok éve ez megy, nem? Milyen boldogok az emberek, nem? Ja nem.

Bár az iskola ellen lázadtam minden porcikámmal, azonban az elméletem alapját mégis csak az iskolához kötném, hiszen: hogyan néz ki egy tanév? Nyáron a tanárok megtervezik az adott tantárgyhoz a tantervet. Amikor elindul a tanév, akkor ennek a tantervnek a mentén haladnak a tananyagban. Különböző tantárgyak, különöző személyek felelnek érte. A diák pedig bemegy hétfőn reggel az iskolába és beül az első órára. Belenéz az órarendjébe és látja, hogy az első óra irodalom.

Mi történik ezen az első órán? Előveszi az irodalom könyvet, bejön az irodalom tanár és abban az egy órában az irodalommal foglalkoznak. Nem matekozik, nem matek tanár jött be és nem a holnapi matekra vagy a jövőheti tesi órára koncentrál - ideális esetben. Nem gondolkozik azon, hogy vajon az irodalom tanár jót tanít e neki, vajon a matek tanár jobban el tudná magyarázni az irodalmat egy keddi délután.

Ott van, hétfő reggel, első óra, irodalom.

Az első és legfontosabb, amit szükséges volt megértenem, hogy ha hatékony szeretnék lenni egy adott héten, akkor már hétfő reggel, az első órában élesben vagyok a hétben, nem akkor kell neki állnom vakarózni, hogy mihez is kezdjek, hiszen az már alapvetően elvesz rengeteg időt, valamint amikor az agyunk aktív üzemmódban van, kevésbé tudja reálisan átlátni a teendőket, mint egy csendes módban, mint egy kívülálló. Így a legfontosabb egy olyan heti tervező, amit hatékonyan, egy megelőző héten tudok összeállítani.

Eleinte csak elkezdtem nagyjából beírkálni a dolgokat a naptáramba: kell majd bevásárolni, oké legyen kedd, kellene majd főzni, legyen hétfő, szerda, péntek, néha edzeni sem ártana, mondjuk legyen kedd, péntek, vasárnap. Elindultak ezek a hetek, nem mondom, hogy nem volt benne változás, de egy idő után baromi unalmas lett megnézni a naptárban, hogy "főzni", de mit, milyen alapanyagokból, mettől meddig…nem volt se eleje se vége, hiszen ha 1,5 óráig tart a semmiből jött főzőcske, akkor a délutánnak már annyi, utána este meg minek kezdjek bele bármibe. Nagyon sokszor neki futottam, jobbról, balról, appban, telefon naptárban, kézzel, lábbal, mindenhogy, a vége hamar ugyan az lett: rendszertelenség és szétcsúszás.

Aztán a pitbull énem elkezdte rázni ezt a takarót, tudtam, hogy ettől azért én mélyebben szeretném megérteni, hogy hogyan is épülhet fel a legjobban egy hét, hiszen mindannyian ugyan annyi, 168 órát kapunk.

Tantárgyak

Ahhoz, hogy az iskolában is keretbe foglalják, hogy mivel is töltik fel azt a bizonyos tantervet és az órarendet, először is meghatározták, hogy milyen tantárgyak szerepeljenek benne. Az életemet is így képzeltem el és tantárgyakra lebonva meg akartam érteni, hogy mi miért van. Mire miért van szükségünk? Miért fáradok el, ha egy hétig csak dolgozok és miért nem elégedettség érzés tölt el? Miért hiányzik egy idő után, hogy tartsam a kapcsolatot egy barátommal? Mikor vagyok éhes? És mitől merülök ki legjobban? - egy mondattal: bukósisak fel és le akartam ásni a legmélyebb zugomba ahhoz, hogy megtaláljam a megoldást.

Legbelül mind egyformák vagyunk (képlet) és teljesen egyediek (változók). Így erre a két tényezőre, a képletre és a változókra kerestem meg az összes felsorolható összetevőmet.

Az iskolában megtanuljuk, hogyan porozza be a méh a virágot vagy hogyan elemezzünk egy verset — mégis alig tanítják, hogyan működünk mi magunk valójában.
Pedig nőként az egyik legfontosabb dolog teljesen hiányzik a valódi tantervből: a ciklus megismerése és a ciklikusság értékének megértése.
Egy olyan világban, ahol a 8–16-ig tartó rendszer alapvetően lineáris, maszkulin működésre épült, hogyan várhatnánk el magunktól, hogy minden nap ugyanúgy teljesítsünk?
Én ezért kezdtem el a saját "tantárgyaimat" keresni: miért fáradok el, miért reagálok bizonyos helyzetekre úgy, ahogy, vagy mitől merülök ki és mire van valójában szükségem.

Mert minél jobban megértjük a saját működésünket, annál kevésbé akarjuk megjavítani magunkat — inkább megtanulunk együttműködni önmagunkkal. 

Sőt mi több, felépíteni önmagunk legjobb verzióját.