Girl next door - Digital Zone

38 olvasatlan e-mail
6 nem fogadott hívás
12 messenger üzenet
a whatsapp és hasonló appokat már rég töröltem... ezek az átlag számok a telefonomon. Korábban akár hányszor ránéztem a kijelzőre éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Neki álltam, majd jött még egy értesítés és gyorsan megnyitottam azt, hogy túllegyek rajta, aztán belenéztem az e-mailekbe, átkattintottam egy benne levő linkre...és rövidesen egy görgetés cunamiban eveztem, a kis kajakos sisakkal a fejemen. Ismerős?

A figyelem energia. Pont.
Ugyan olyan energia, mint a pénz, az idő...Ha szétszórom vagy hagyom, hogy szétszóródjon a figyelmem, ezreseket is dobálhatnék ki az ablakon, vagy mint ahogyan már korábban írtam az időről, hogy hogyan tudok vele jól gazdálkodni: azt sem fecsérlem már olyan dologra, ami nem szükséges. Szóval ha az időt és a pénzt már tudjuk menedzselni (és nem spórolni kell…menedzselni), akkor jöhet az energia fiók:

Miután az ember elkezdi kiselejtezni a belső dolgait, sorra jönnek ezek a fiókok, így hát jött a következő: a figyelem.

Kicsivel több éve mondta az építkezésünk alkalmával az egyik kivitelező srác, hogy

"aki mindenkinek a barátja az a saját maga ellensége".

Akkor még nem értettem: volt az a jó szokásom, hogy mindenkivel jó fej és kedves voltam, merthogy gondoltam ez nem kerül semmibe, mindenkit azonnal visszahívtam, azonnal reagáltam, magán és üzleti dolgokra is, szinte rögtön válaszoltam az e-mailekre, jó kislány módjára... ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mentálisan teljesen kimerültem. Rájöttem, hogy tényleg a magam ellensége vagyok ezzel. És úgyis lesz mindig egy ember, aki megkérdezi, hogy "mikor válaszolsz?", "miért nem hívtad vissza 5 perc helyett 3,5 alatt" és úgyis jön egy reminder e-mail, hogy amúgy írt (1 órája...)

Tudom, a világ ilyen. A nagy rendszer
B E A K A R D A R Á L N I.

Aki hagyja, abból pedig bizony fasírt lesz. Hát én nem leszek, - gondoltam.
Egy kis spoiler: Ahhoz képest amire számítottam kevesebb volt a negatív visszajelzés, ám így, hogy a fókuszom ezen a témán volt, az eddigiek is kiütköztek és láthatóvá váltak:
"hívtalak.."
"írtam este, de még nem válaszoltál"
és társai.
Szóval amikor az ember változást akar és húz egy vonalat, az azt is hozza magával, hogy jó dolgok is ott maradnak a vonal másik oldalán: kevesebb random chatelés a barátnőkkel, kevesebb kép, kevesebb pozitív infó. De ez ilyen... Ám miután az idegrendszerem lett az első számú rendszer, amit jól akarok tartani, így a DIGITAL ZONE bizony változást hozott be: arról már korábban írtam, hogy ez az egész hogy jött be az én helyzetemben: a DIGITAL DETOX nem (elég hatékonyan) működött, hiszen alig vártam, hogy leteljen és néhány app meg telefonszám törlése után, mint aki jól végezte dolgát, másnaptól folytattam tovább a korábbi készenlét rutinomat és telefonoztam tovább…telefonoztam, amikor felkeltem, telefonoztam főzés közben, telefonoztam a kanapén ülve, telefonoztam elalvás előtt… merthogy kikapcsol - gondoltam… a DIGITAL ZONE adott egy keretet, miszerint csak egy bizonyos helyiségben, meghatározott ideig telefonozok: hogy hogyan osztom be, az rajtam múlik. Szinte azonnal hozott változást, hiszen nem volt lehetősem feleslegesen görgetni, mert gyorsan telt a meghatározott idő keret, a DIGITAL ZONE-on kívüli telefon mentesség pedig kitisztította az amúgy teljesen túlterhelt idegrendszeremet és olyan dolgokban nyitotta fel a szemem, amikre korábban ránehezedett a készenlét súlya (úgy 15 éve, amióta bejött a social media - szóval senki ne gondolja, hogy ez tegnaptól rakódik ránk)

De hogyan is néz ki nálam a DIGITAL ZONE-ban a produktivan eltöltött idő:

Élethelyzet
Először is elfogadtam, hogy az én aktuális élethelyzetem mit jelent pontosan: két kisgyermekem van, a kisebbik még egész nap-, a nagyobb is délutántól itthon van. Így 1-1 órán kívül lényegében rajtuk (is) múlik, hogy van e lehetőségem egyáltalán a szobába belépni. Most alakítjuk ki ezt a rutint, ők is tanulják a szokásainkat, mi is az övékét, így ez egy közös út. A legtöbb esetben az nehezíti meg a szokáskialakítást, hogy nem a saját élethelyzetnek megfelelően próbáljuk tenni azt.
Pro tipp: ezért érdemes az élethelyzetünkhöz hasonló tartalmakat követni, mert az agyunk akaratlanul is egy olyan mappába kategorizálja a látott tartalmakat, amin valaki egy nap alatt megváltja a világot, amitől garantáltan szarul rosszabbul fogjuk magunkat érezni. Ha pedig megtanultuk majd kategorizálni a beérkezett infót, akkor már nézhetjük, ám garantálom, hogy akkor már nem is akarjuk ezeket...

Idő korlátozás
Még egy korábbi 2023-as blogbejegyzésemben írtam arról, hogy az idő korlátozása az időgazdálkodási stratégia alapja. Segít abban, hogy az adott feladatra koncentrálj, mert tudod, hogy csak bizonyos idő áll rendelkezésedre annak elvégzésére. Ha meg/elhatározod, hogy 15 perced van összerakni a konyhát, akkor nem fog elkalandozni a gondolatod, hogy közben gyorsan elpakold a ruhákat vagy ha az edzés időt 30 percre redukálod, nem fogod közben a telefont nyomkodni. Ez igaz a DIGITAL ZONE-ban is. Amikor rálép az ember arra az útra, hogy tiszteli magát és a saját idejét, energiáját, akkor egy 60-90 percre beállított etapnál saját magunk tiszteletlensége, ha sokadrangú, jelentéktelen dolgokra szórjuk szét a figyelmet (reels, görgetés, lényegtelen üznetek, esetleges problémák magunkra vétele - de ez majd legyen egy külön téma.)

Kategorizálás
Fontos és sürgős - kezdd ezekkel
Fontos, de nem sürgős - add hozzá a heti tervezőhöz
Nem fontos, de sürgős - delegáld vagy automatizáld
Nem fontos és nem is sürgős - X - mehet a kukába
Érdekesség: Ha definiálni szeretnénk ezt a módszert, akkor ezt hívják Eisenhower Matrix-nak, mely Dwight D. Eisenhower által kitalált termelékenységi keretrendszer, ami segíti a munka fontossági sorrendjének meghatározását. Koncepcióját Stephen Covey a 7 Habits of Highly Effective People című könyvében népszerűsítette.
A kategorizálás a külső és belső rendszerezés koronázatlan király(nő)ja. Az egyik kedvenc módszerem, és a következő bejegyzésben arról is írok, hogyan tudod az egész életedet és gondolkodásodat megváltoztatni azáltal, hogy megismered az idegrendszeredet és azt, hogy hogyan kategorizál. Mielőtt fejest ugrik az ember a teendőkbe, a saját élethelyzetünkre vonatkozóan kell felállítani a kategóriákat és minden kapjon külön címkét:
- otthoni teendők
- házzal kapcsolatos ügyintézni valók
- gyerekek napi dolgai
- munka
és akár kategórián belül is tovább lehet blokkosítani, például esetemben két vállalkozásnál, mindkettő külön kategóriát kap: Ordine, ordiME és petrity teendők.
Így lehetőségem van az adott kategóriában látni, hogy mi az ami fontos és sürgős, minden terület tud párhuzamosan haladni.

0 és 1 elmélet
Az első és legfontosabb, hogy megértsük: a to do lista / teendők listája egy felesleges stressz forrás. Ez egy olyan dolog, ami nem fog véget érni.
Így az agyunkban kell először is egy másik kategóriába helyeznünk. Szorongás kategóriából áttettem a irányítás mappába. Gondolj bele, mennyivel jobban hat az agynak: neki állok ennek a sok feladatnak a szorongó mappából helyett neki állok ezeknek a feladatoknak az irányítás mappából.
Amikor folyton kudarcot érzünk, hogy ma sem sikerült úgy haladni, ma sem voltam produktív, több dolgot kellett volna megcsinálnom, előveszem a 0 és 1 gondolkodást:
0: ma nem volt energiám
1: ma volt energiám - és nem az számít, hogy 1 vagy 100 feladatot végeztem el.
Ha már egyet elvégeztem, akkor haladtam.
Egy másik bejegyzésben írtam arról, hogy 1+1+1+1 sok kicsi egy lépés elvisz a kitűzött képhez.

1-3-5 szabály
Nagyon egyszerű ötlet: ha csak lesarkítod a munkára, minden nap elkötelezed magad 1 fő feladat, 3 közepes és 5 apróbb teendő mellett. Ez biztosítja a lehetőséget, hogy haladj a nagyobb volumenű projektekben (legyen az külső vagy belső), de megtudsz bírkózni a kisebb és mindennapos teendőkkel is. Ha időre bontanánk le, a nagyobb projektek, amik több órát vesznek igénybe, a közepesek, amik 1-2 órát, a kisebbek pedig ami fél óránál kevesebb, akár 5 perces, napi dolgok.

Kézzel írás
Tudom, 2026, meg papír…viszont, tény, hogy a kézzel tervezés, írás mindkét agyfélteket aktiválja, így jobban tudunk összpontosítani, "komolyabban" veszi a tudatunk a teendőt. Sokszor elegendő, ha egy papíron magunk rajzolunk fel egy naptárat vagy egy to do listát és abba írjuk bele a dolgokat, ötleteket, teendőket - ezt később ugyan úgy felvihetjük a digitális verzióba, azonban könnyebb dolgunk van, ha nem kell minden gondolatot észben tartni.

Zárásként: A környezetünk benne él egy rendszerben. Az első időszakban meglepő és megdöbbentő lesz a környezetednek, hogy miért nem úgy működsz mint eddig. Megpróbálnak nyomást gyakorolni az emberre, megjegyzéseket tesznek direkt vagy """véletlenül""" és sok esetben ez sikerül is, ilyenkor vannak akik elbizonytalanodnak és inkább vissza állnak a sorba. Szerintem az a legjobb, ha felkészülsz arra, hogy lesz olyan, hogy valakinek nem fog tetszeni a Te "slow life" meg rendszerezett elképzelésed. Erre eleinte minden reggel és minden este érdemes emlékeztetni magadat: haladok egy változáson keresztül, lesz akinek ez nem fog tetszeni. (tudatosan nem a cél szót használom, amiért haladunk, mert sok esetben ez azt váltja ki az emberekből, hogy egy fix, konkrét állapotot akar elérni, itt pedig a változásban pont az a lényeg, hogy egy állandósult, ám nem lineális állapot, egy folyamatos egyre jobban vagyok érzés, aminek nincs vége, hanem mindig van benne lehetőség a fejlődésre, a saját tempónkhoz, ciklikusságunkhoz igazítva. Hiszen nem ugyan úgy fogunk haladni, fejlődni egy téli 4 órakor sötét van, mensturáció előtt 1 nappal átlag csütörtökön, mint egy verőfényes napsütéses júliusi szombaton az ovuláció csúcsán.